Tengert élők

Előzmény nélkül, csak úgy
belelökve a kor mélyvizébe,
úszunk, fuldoklunk, figyeljük
egymást, tiporva, félve-féltve.

Egy-egy bátrabb siker-csapásunk
vizet zúdít társunk szemébe,
törölni nincs ideje, öklöt
rázni se – süllyedne mélybe!

Partot sejtünk? Hiszen tudatosult
rég bennünk: örökké nem lehet
csapkodni egész lényünkkel
e tengernél nagyobb vizet.

És ha végelgyengülésig csak
úszni, sehol part, se sziget?
Az a pálmafás, amit vetít
az eszelős emlékezet.

Ez hát Istennek szép világa!
Fenn a mérnöki csillagok
kiszabták sorsunknak határát,
és csak sejtelmek, csak habok...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-27 08:55:27
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-27 08:55:27