Csak öt sarokra innen

Mindegyik utcasarkon 
üldögél egy koldus. 
Az első mellett elhaladva 
megroggyan a térded. 
A következő sarkon ülő
lerántja arcodról a derűt, 
s mint aprópénzt szórja kalapjába.
A harmadik sarkon már 
nehezen veszed a levegőt. 
A koldus a társad kéri, 
te otthagyod, ahogyan este 
leveted a ruhád. 
Szerelmes kiáltását belülről hallod, 
hiába távolodsz, 
neve bordáidon pattan szét.
A negyedik saroknál térdre esel. 
A koldus felkapja fejét,
azt hiszi, győzött, 
de nyitott sebekkel továbbmész, 
vánszorogsz, vizeletedet ereszted, 
s kiengesztelődsz a nemtudással. 
Töppedt tested darabkáira lesnek 
a sarkok keselyűi. 
A következő sarokig - sírod -
csak odáig!
Mintha érne valamit
a pár utolsó lépés
ezen a senki földjén. 
Az ötödik sarkon 
végül eleresztesz mindent. 
A halál kurvái vihogva nyúlnak   
a szétgurult kacatok után. 
Elterülsz, nem mozdulsz, 
a nemlét egyelőre elkerül,
mint egykor az álom. 
Szemedből könnyek helyett
immár gyöngyök peregnek, 
arcod elsimított göröngy,
a megbékélés földje. 
Legvégül megérted
az üresség boldogságát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-15 00:56:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-31 11:34:07