gyertyafényes vacsorák szünetében
az érvek lassan koptak el.
ahogy fonnyadni kezdett kéjed,
utálni kezdted a lelkemet.
hiába, te is csak pasi vagy;
mosolyt villantott farkasfogad.
gyöngyeim disznó elé hánytam, –
szétgurultak – összekaparom,
és hogy múlt vagy, csak kacagom.
