Indigó

Képzelj csak hozzám
egy macsó istent,
rakj össze most
és pont olyan vagyok,
ahol a padsor
kétfelé válik,
anyám térdel
és meztelen vacog.

Fölöttem az ég
merített papír,
mátrixként zuhog
sarkán az álom,
amikor éjjel
indigóra vált,
gyermekszemű
halál jön és átfon.

Gyönge kezével
homlokon simít
- hasba rúgom,
és az égből tépek,
tejsavós száját
begyömöszölöm,
de hiába.
Én sikoltok kéket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-24 13:55:14
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-24 13:55:14