Suttogás ()
lábujjhegyen jár a szó
így léptem be mindig hozzád
mikor lecsendesült mind mi rohanó
és párnádon marasztalt a nyugvás
de szépek voltak akkor a csillagok
égen ezer hópihe-mocorgás
megfogta röptüket bájolón
pár lehozom-sóhajtás
most is itt vibrálnak vállunk fölött
visszakacsintásra várnak
a pillánk mögött rekedt közönyt
reggel halkan kimossa a bánat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-07-16 09:15:49
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-16 09:15:49
