Ki .... magam !

Hogy lehet az , hogy ezek - a Nagy Nyugatosok... -
ki tudták magukat rúgatni az iskolából
- mint tanár, mint diák -
egyetlen versükért,
amíg mi legfeljebb netes irodalmi
portálokról tudjuk kibaszatni magunkat
felfuvalkodott káromkodással?

Hogy lehet, hogy valaha a versnek és a szónak
ekkora ereje volt,
most meg fosnak rá, mit írsz,
dühönghetsz,
mégy a süllyesztőbe...


Hogy lehet az, hogy amikor a Nyugatosok fingottak
vihar lett?

Tényleg ekkora ereje volt a szónak és a versnek?

Úgy szeretném tiszta szívből kirúgatni magam
bármi székből.
Akár iskolapadból.
De ki figyel rám?

Ha diák lennék biztosan a tanár fejéhez kúrnám
a verssel teli matekfüzetem,
s ha nem elég neki,
még le is köpném.

Utána pedig azt anekdotáznám,
hogy versemért kirúgtak.

Na de manapság kinek anekdotáznám?

Nagyon kéne kapaszkodni,
hogy én legyek az utolsó,
akit még kicsesztek
lázadásért

és utána már csak vinni kéne
a vért az orromon

és mint lázadó költőt felkarolna
egy új antivilág.

Úgyse voltam jó tanuló,
csak úgy feketedett a napló -
az Irodalomkönyvbe kérném ezt is beírni !

De ha nem írják be,
akkor odamegyek és egyenként
- egyenként minden egyes
büdös nebulónak -

beírom magam !





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Az irigy szerkesztőnek üzenem, hogy egy ilyen versemmel már nyertem itt... Nem kell dacból mellőzni Feltöltés ideje: 2015-03-25 19:22:54
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-25 19:22:54