Hiányos mozaik (1-4)

(Bérelt lakásban)

A polcon minden könyv
filmekről szól: jól érzi magát együtt
Tarkovszkij, Pasolini, Truffaut.
Egyetlen verseskötet van, egy
Rimbaud összes, cifra ünnepi kiadásban.

Mikor kihúzom díszes dobozából,
előbukkan vele a három kulcs, ami
nyitja a kaput, vasrácsot, ajtót.

Nem vihetem haza, még azt
hinném, amikor rápillantok, hogy
van egy római lakásom.



(Ugyanott, este)

Vajon mit akarnak tőlem
a kádlefolyóból feltörő
forró buborékok, és ki írta rájuk a
szétpattanó szavakat?

Letekerem lábamról a város
mérföldjeit, mint a fáslit.
Reggelig pihentetem, hogy
bírja a holnapot.

Mesterségem a menekülés,
hogy ne legyek
sehol soha.



(Látni )

A város aranydobozokból áll.
Fecskék fércelik össze
a szél szaggatta levegőt.
Egy Vespa-szűz robog át a téren,
megbabonázva nézik a férfiak.
Tetőkre ültek ki a kertek.
Csipegetek a színek és illatok
svédasztaláról, és föl se kell
néznem, hogy tudjam: minden
pincéből látni a Napot.



(Kvalifikció)

A szentidőt megfutottam.
Lábam szent helyeken
taposott. A verseny még
hátravan, a rajtvonalon állok.

Ha győzök, eljátsszák a nekem
ismeretlen himnuszt. Mert ők
jobban tudják, melyik
nemzethez tartozom.



  (Róma-Budapest)                                            







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-19 17:46:31
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-19 17:46:31