Territórium

Kikászálódsz  a konszenzus rendőrautójából.
Élveboncoló esőben bőrig ázva,
sietős léptekkel törsz utat magadnak
a fóbiák muszájlabirintusában.
Ez az utolsó alkalom,
hogy végre tisztázd magad: áldozata,  
vagy haszonélvezője  vagy-e kalapácsnak,
ami bezúzza tudatod térfigyelőkameráját.  
Egy-két kimaxolt elmebaszás
persze még jól jöhet,
a felszíni truvájkodások, meg a tagadás
mentsvára közé, de azt azért ne gondold,
hogy a ráció felajzott zsandárkutyáit,
néhány tolókocsiba ültetett hallucináció,
csakúgy bármikor sarokba szorítja.
S, hogy lehetőségeid körbevizelése,
megóv-e bármitől,
az persze nagyon is kétséges.
Miközben ez a  
frusztrált,  neurotikus rongyokba
öltöztetett Magyarország,
nem azért  vetkőzi ki magát a gönceiből,
hogy a párzásban partnered legyen,
viszont beránt a vécébe,
dühöng, vádaskodik, és pofádba
grúzol, majd a zsákjába tesz.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-18 01:09:32
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-18 10:03:44