Búcsú
Úgy mentél el, hogy a búcsú
- mint annyi más - elmaradt.
Azóta csak mormolgatom
a bennmaradt szavakat.
Nem emlékszem, kérdeztem-e,
- vagy csak akartam talán,
- hogy élnél-e holtomiglan
egy nagy mackó oldalán?
Mondtam-e, hogy Tenélküled
üresek a nappalok,
és, hogy éjjel attól félek,
hogy nappalra meghalok?
...Hogy nélküled én sem vagyok?
Hogy csak Te vagy énnekem?
Hogy Te voltál bőröm, ruhám,
s most itt állok védtelen?!
Úgy mentél el, hogy a búcsú
- mint annyi más, elmaradt.
Nem tudom, hogy mondtam, vagy csak
mormolom a szavakat...
2002.augusztus 7.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
