Nem vagyok

Nem vagyok poéta, égő tollú költő,
nem nyomtatnak könyvbe, s néhány emberöltő
múlva nem is hiszem, hogy tudja majd bárki,
merre járt a lábam, nem fogsz megtalálni.

Nem vagyok jó gazda, csalánt terem kertem,
míg a fűszálak közt fekve énekeltem.
Nem tudok a Napba nézni nyitott szemmel,
és a mindenség közt porszem vagyok: ember.

De ujjam itt hagyom a nyár verőerén,
s a morzekódjait papírra vésem én.
Mellénk ül a Csend is, olyan mint egy álom,
ahogy a szavakat mind rátetoválom.

Nem vagyok poéta. Van tollam, füzetem,
s amit az élet vár, én is megfizetem.
Vagyok, aki voltam, egyszerű halandó.
Olyan, mint a versek: múlt és maradandó.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-05 16:19:11
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-05 16:19:11