Messze már mindentől



Jóindulat, kegyes nagylelkűség
ez a felhőkre aggatott Karácsony.
Hullnak esőcseppek, vizes kabátom
egyre nehezül, mint megidézett lélek.
Hazakísérlek drága régen látott rokon,
egészen a temetőig, az erdei sáros úton.
Fekete Karácsonyban, fekete gondokkal,
mégis könnyebb vagyok, és messze már
mindentől, mint az áldott felsejlő csillagok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-16 09:25:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-16 09:25:59