Fűzfapoéta

Nincs egyebem,
csak a szavak,
költő lennék,
kertek alatt.

Költő lennék,
de nagy falat,
aki lenyel,
torkán akad.

Aki lenyel,
beleszédül,
feje fájdul,
meg is rémül.

Soraimnak
híre szalad,
tódul a nép,
s dalra fakad:

Ó, nagy költő,
remek! remek!
felülmúlni
nem is lehet!

Én meg némán
eloldalgok,
itt a porond,
harsogjatok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-07 16:29:31
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-07 16:29:31