Versem

Az én versem sorsa azé, aki hordja
belső bal zsebében, ahol van hely éppen,
én csak kihordom, mert rám uszítja sorsom,
ha nem kell, akkor is, tőlem visz el, hoz is,
én úgy vagyok szegény; választhat , más vagy én,
a sűrű fájdalom verssé válik, dalom
egy-egy epeömlés, ivóban a söntés,
káromkodás, te vers, emberségre nevelsz,
veled és nélküled elhamvadok, tüzed
életem idején nem tagadom, enyém
vagy mindaddig, amíg végleg el nem tűnök,
de tudják rólad azt, hogy hozzám van közöd.

2013. augusztus 31.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-08 16:44:16
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-14 16:29:56