Grafo(sá)mán

Engem a fehér bőszít fel és nem a piros -
ugyanazon oknál fogva töltöm meg a papírt,
mint a nőket,
egyszerűen zavar, hogy üresek,
és bele kell nyúlnom a tisztaságba,
hogy ne érezzem hiábavalónak a napomat.
Hatnom kell, beavatkozni
a rend hiányos semmitmondásába,
a rombolás is valami.
Biztos az Államok elnyomása alatt élő arab
merénylők is így vannak vele,
csak a Korán magasztos, szent borítójába kötik.
A tepsit kutyájával kinyalató séf pedig diszkréten lázad,
és végül is tükörfényes lesz a végeredmény,
a vendégek étvágya elmegy
saját jóllakott óvodás ábrázatuktól,
de legalább jobban fogy az önfeledtető pia.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-06 22:05:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-06 22:09:57