Sóhaj-féle

Nem tudhatom, másnak mit jelent

a vers: bozót zörgése, kék azúr,

barát-dicséret portálokon fent,

múzsán erőszak, ha a kényszer úr.

Elkoptatottság, vergődő sorok,

trehány, egymás mellé hányt szavak,

túlmagyarázat – sokszor fordulok  

szemmel plafonnak - bánt a gondolat:

szörnyszülött, véres, vádoló madár,

mintha mondaná néma szenvedése:

nem, nem palota, belépni mezítláb

is szabad, de mit szül szeszélyek vetése?



A szóhoz értő józan kritikust,

ha szólni mer az értelem nevében,

szabályokat citál, rímet, ritmust

s egyéb falánkságot – remélve:

visszatér a régi rend, ragyogó

Parnasszus lesz a múzsák ligete –

olyannak veszik, mint egy üres hordó:

szép az lehet, de mit magába tárol

feladat csupán s nem érdeme.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-08 16:32:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-08 16:32:16