A megerőszakolt tükör

hommage á a. robbe-grillet

fekete kalapok sálak és szőrmebundák –
a szobalány amikor úgy gondolta senki sem látja
magára húzta úrnője gönceit és beállt a hatalmas
tükör elé nem is sejtve hogy az úrfi az
ajkát nyaldosva figyelte őt ilyenkor a kulcslyukon
át – felszolgált teák – gőzkísértetek a függönyben
az úrfi reggel a hasán fekszik ágyában letolt pizsama
alsóval és a napfényben a friss lepedőhöz dörzsöli
péniszét – képzeletben a sállal hátra kötött kezű
szobalány fekszik alatta – mindig mosolyogva figyeli
hogyan húzza át a lepedőt a lány – rajta a foltok akár
a száradt csiganyál – a mosószappantól száraz kéz
kidörzsöli a finom textilből az álmokat – majd fütyül
a tea és recsegni kezdenek a székek

a kimert tealevelek a szalvétában száradnak és
kiolvassák magukból a jövőt – az úrfi a teagőzben
magát látja a kertben ül és a fához kötözött meztelen
lányra uszítja két kedvenc dobermannját cézár és brutus
vörös rózsaszirmokkal hordja teli a gondosan nyírt gyepet
– kér még egy csészével? – érkezik egy vékonyka hang a
felhők mögül a fiú pedig nem meri megmutatni poharát
egy szétmarcangolt mellű ujjnyi holttest fekszik benne

antik ékszerek brossok és nercek –
a szobalány amikor úgy gondolta senki sem látja
magára húzta úrnője gönceit és beállt a hatalmas
tükör elé nem is sejtve hogy betoppan az asszonyság
sípolni kezd akár a régi teafőző méregfelhőkkel eregetve
teli a szobát – a lány szipogva hagyta el a házat – kopott
kis bőröndjén a törések sehová sem vezető térképe (persze
átnézték csomagját mielőtt még kilépett az ajtón) a felső
emeleti ablakból az úrfi lemondó tekintettel figyelte ahogy
utoljára megugatják a kutyák a buszra szálló lányt

a textilbe gabalyodott álmok – az üres csészékben megült por
akár valakinek a hamvai – blúzok fodros szoknyák és bőrkesztyűk
az úrfi a tükör elé állva észreveszi hogy a szobalány a
nagy sietségben hátul hagyta tükörképét – ott ácsorog még mindig
az üveg mögött simogatva egy nyaka köré tekert sálat
a fiú pedig óvatosan megnyalja ajkát és a szobájába cipeli a tükröt
ágyára fekteti s masszív kulcs csusszan a zárba

– a ruháimhoz, az ékszereimhez pedig soha sem nyúlhat!
– oktatja az asszony az új lányt – az pedig mindenre bólogat
álla eltűnik tokaredői között – felszolgált teák – gőzkísértetek
a függönyben – még a tükörről is mossa a csiganyomokat – a
sálakhoz pedig sohasem nyúl
a megerőszakolt tükör csöndben zokog – senkiben sem bízik
senkit sem tükröz már vissza – belé nézve mindig üres a szoba
csak ha sokáig állsz előtte pillanthatod meg az éjjeli szekrény
mögött kupogró lány összegömbölyödött alakját a körme alá szorult
tealeveleket válogatja – melyik ígér gondtalan napot

magas sarkú cipők vörös estélyi és zafír fülbevaló –
az úrfi amikor úgy gondolta senki se látja
magára húzta édesanyja gönceit – a kezében ostor
nagyot csap vele a tükörképre – a kirobbanó szilánkok
felsebzik bőrét majd lehajol és felszed egy marékkal belőlük
hogy megetesse az udvaron acsargó kutyákkal – rózsaszirmok a
gondosan nyírt gyepen – egy elsuhanó busz kipufogója duruzsol
felszálló teagőz burkolja be a kertet és valaki megkérdezi kér
-e még egy csészével – a pohár alján két körömnyi dobermann
üldöz egy szoknyában rohanó fiút – próbál felkapaszkodni a pohár
porcelán peremén ám ekkor rázúdítja a forró italt
egy felhők közül kinyúló kéz





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-16 11:47:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-16 11:47:56