Egy túl művelt kocsmatöltelék monológja a tömegekhez Hogyne tunnám,a jó pap hótig tanul, világélete
Egy túl művelt kocsmatöltelék monológja a tömegekhez
Hogyne tunnám,a jó pap hótig tanul, világéletembe nem bántottam egy papot se, pedig az a Tamás gyanús a tévébe, üdvözüljék, ahogyan reverendába illik, láttam pár fekete macskát a flaszterra feszítve, hát ne mondja nekem az Orbán, hogy ez színtiszta balszerencse, jöhetnek nekem azzal a reinkarmával, ugyan nem veszem be, az asszony rebarbarával etet, a pultos csajt, a Barbarát megenném csont nélkül, kinek hazudok én, a férfiember megáll, oszt zöldet hugyozik, a sánta kutya is bekaphatja, nem kap rokkantságit, mégis ugatnia kell, akár Holdat is bevehetnénk Magyarországnak, ki kérné számon, hogy a cigányokat odarepítjük, ne feszítsed komám a húrt, abba a muskátlivirágos ablakba, azt röfögjed, makkot álmodunk-e, füttyöznek-e még a rigók, s kalap-kabát lesz-e elég? Ez fölötte esszenciális, annak kell lennie., ha jól tévedek.
Emlékszem Józsira, a lacipecsenyésre. No, annak kellett vóna Jézusnak mennie, időszámításom alatt kétezerbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-23 10:25:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-23 10:25:01
