Hogy nyársra tűzzük
Hogy nyársra tűzzük
Fürge vadkant próbálunk befogni
csupasz, vékony kötéllel.
Mert ellopta a titkokat,
és üldözzük, hajtjuk
végtelen réteken át,
átrohanva napot és csillagot.
Nyirkos már a futás,
de ő iramlik egyre
menedéket keresve.
Izzad köröttünk a levegő,
lomhul alattunk a talaj,
amikor elpértol az erő
az lesz a baj.
A távolban feketéllik a
zord erdő,
hogy elnyelje a zsákmányt,
de addig nem szabad félni,
űzni, űzni kell keresztül
a lankákon és a Cudar hegyen,
csak hogy irgalmatlanul nehéz legyen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-14 22:44:47
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-14 22:44:47
