Határmaszk -

Nem kérek bocsánatot
a biztos helytől,
amiért  vidéki
szokásokkal próbálom
kitölteni.

Elvégre övé a szintagma
és a paradigma,
ahogy bármi más,
aminek színe vagy
hatalma van.

És övé a lányok blúzát
kátránnyal összeégető
humor is,
meg a sűrű álmok,
amikben rikító női ruhákba
bújva rágom a napraforgót.

A tapétát  így is
nekem kell összevérezni
a tekintetemmel,

miközben akár már
fekete hó is eshet,
és zúghat a sziréna is,

túl az esztétikán,
túl a morálon
és túl a satöbbin.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-08 20:17:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-13 11:56:03