Csapó
Folyik a felvétel – már másképpen játszol.
Semmi lámpaláz, olyan természetes, ahogy
teszed, kívülről ugyanúgy, ahogy egyébként;
micsoda művészet! – gondolják; gondolod –
mert valahogy te is néző leszel ebben a műben,
ahol többet tudsz meg az emberről, „mint olyanról”,
pedig ha magadnak bevallod – tán nem is érdekel.
Színpad. Épp annyival magasabb, hogy magadra
láss. Mindig vagy te, és a Te, aki valaki más.
Efféléket régen kezeltek, vagy „a mi bolondunknak”
tartottak, és büszkék voltak rá, hogy nem nekik kell lenni;
„habókos” – vélték, pedig csak azt tette, amit tennének
ők, ha őszintébben, mint amit a falu enged, de az
a túlélés záloga, és kultúra, álszentség ezer éve;
amit esetleg szekérre, vagonra tesznek egyben,
és úgy pusztítják el, akárha egyszer élt volna.
Nincsen is felvétel, se színpad; most éld meg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-18 00:19:20
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-18 00:19:20
