Kétségek (tankák)


Megfojt szerelmed,
meghal bennem a lélek.
Érzések múlnak.
Elhullt szerelemvirág,
nem tudtam vigyázni rád.

Sebeket kaptunk
egymás keresztjeiből,
Átokban éltünk.
Te mindent nekem adtál,
én könnyekre cseréltem.

Zokog a lélek,
bár ezt még nem értheted,
félek, ha érzek.
Tőled már elindultam,
magányom útját járom...

Ne mondd ki, miért
akartad, hogy így legyen.
Megkísértettél.
Utunk egy irányba fut.
Feltörve lelked, lábad...

Örök reményem
köt hozzád ezer szállal,
lágyan ölelj át.
Szertefoszló pillanat
gondolataim szárnyán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-25 20:56:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-25 20:56:09