tévedés

amikor már közel jársz és megismerlek
arccá állnak össze a derengő vonások
mire ideérsz óriás leszel én meg csak állok
bizonytalanul idétlen rózsával a kezemben
talán ez volt a kedvenc virágod végiggondolok
mindent az összes kérdést felteszem sorba
elképzelem a válaszokat mint egy jó filmben
hogy majd szemeink mindent elárulnak
és jönni fog az ölelés és a könnyes csók
remegő kezek a vállakon tenyérbe simuló arc
a halkuló zenével együtt lemegy a Nap
kéz a kézben halványodunk bele a horizontba
és még sok ilyen giccses pátoszos kellék
itt állsz előttem és nem tudok mit kezdeni vele
szégyellem magam hogy nem olyan vagy
mint a zsebemben összegyűrt képeken
csak a szakadások törések egyeznek veled
és a tévedés hogy a rózsát ki nem állhatod





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria, 2011 ősz
Feltöltés ideje: 2012-04-05 11:55:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-05 11:55:49