Tavaszra várva
Még nem tudom
miért születtem,
mikor forrtam össze
ezzel a kicsinyke földdel,
én csak a tavaszt várom,
a tudat jó, hogy mikor eljön,
meleg fényt sugároz,
a lakásban porosodó
ódon perzsaszőnyeg is
életre kel,
és mikor egy színes délutánon
széttárt ujjam a fény felé tartom,
csodálva nézem, ahogy
bőröm áttetszőn világít,
de csak gubbasztok ma
roskadt fotelomban,
várok,
öregasszony énem borúsan
dohog,
tudom, holnap reggel minden
más lesz,
hiába, most még
a szürkülő alkony falán
vánszorog
egyre lejjebb az idő, az az
átkozott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-20 13:15:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-20 13:15:37
