Üzenet Góngorának
Kudarc a vers mind, mert nem élet,
intenzívebb annál, azt hiszi;
akár az első színes tévék,
csodálva láttam; s oly unalmas
volt utána minden: szürkeként.
És így kell élni most már mindig;
felvizezve bármi érzemény,
és ildomosan szokni mindent,
ami jön, untat, végigkísér…
És menedék a vers, hogy így ne,
egy másik élet tüzel benne,
tán nem is enyém, mert annyira
fölforgat – tán tied, úgy szeret,
s elveszek, ha benne meglelem,
hogy hol is vesztem el s mikortájt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-03 10:08:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-03 10:08:39
