Hideg reggel

fülelek, ahogy mosod
tudott magad
tudod az óra ketyeg,
a falevél kint duruzsol:
összeszikkadt markába
fogcsikorgató
meleget lehel,
egyszerűen
szép a táj
ahogy
ordas hideg
nyalja a fákat
ordít rájuk
zúzmara-hallgatást,
a szavak színe
fehéren remény
minden
befagyott tócsa
komor vágyában,
feszengő utcalámpák
tövén kutyavíz
sárgult repedés-erezete
reccsen,
tekintetcsillám
sötét szempillantások
ütközésében;
míg bódultan zenél
a toronykakukk.

2007. I. 23.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-20 19:59:21
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-20 19:59:21