A kalapos

A szék még őrzi meleged,
támláján télikabát,
ma otthagyom az asztalon
vacsoránk maradékát,
tükörnél porosodó levélhalom,
a sarokban kalitka,
papagájom gubbaszt benne
elhagyatva.
Nem bírom, a négy fal szorít,
a levegőt sajtolja tüdőmből,
szaladok az utcára szabadon,
a ház előtt lassítok az iramon.
Astoriánál egy satnya, fiatal fa,
búsan oldalára dől,
lelógó ágain
felejtett karácsonyi égő.
Régiségbolt fölött elmosódó
felirat: Kalapos.
Eleven kép, szinte látom,
a háború előtt élő
idős iparos
a pult mögött áll,
és egy körúton sétáló hölgy
betérve a boltba,
hatalmas csipkekalapot próbál.
Míg a járdán sétálok,
körülvesz a színes forgatag,
és én boldogan
adom át magam,
megnyugvást hozó
álmaimnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-11 18:36:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-11 18:36:28