Kutya se

Parittya lennék, zöld halott
Veled ki árja hercegek párja
párodat páratlan nem leled hiába
Magadba záródó ocsúdó, tört fagott.

Keresni világba, kitérdelt kabátba repedten
kitépve, hajamat kibontva eszembe veszve
tódulva, meredten letakart szemű fejed mellé esve
megsebzett bőrömet bőrödre eresztve.

Amíg csak rongyosra hallgatom a szádat
Kerítés, tarka síp, gyógycukor, obeliszk
Napfény meg ragyogás, hazugság ne vakíts
jók leszünk, elmegyünk, várj csak forradalmárnak.

Nemulass, torkomat elengedd, szemem a ketreced
Jég szíved felenged, reszket, kitépem, szívemről levédem
aranyod megkopott, vár már az ítélet.
Bele vagy pörögve eredet körödbe, Kerekem.

Elhagylak, elmegyek zöldell még hol várnak
arcom most ellibben, súlyfátylam elpattan
keringő fényeknek  kemény a mellkatlan
a kutya se akar már tégedet póráznak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-23 10:47:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-23 10:47:44