Nem

Nem ültem nálad se széken, se ágyon,
szemem nem merült el tárgyaid
között, a magad képére formált szobában,
nem köszörültem meg a torkom, hogy
olyat mondjak, amit előtte senki másnak.

Nem kínáltál meg teával, nem vettem
ölembe a lábad, hogy simogassam, és
hagyjam, hogy eltévedjen a kezem, és
közben nem néztünk együtt filmeket,
klorofill arcú növények nem fújták ránk
a csak nekünk szánt lélegzetüket.

Nem jártam fürdőszobádban, nem
tudom milyen színű a falán a csempe,
nem láttam egy vízcseppet se, amihez
arcodnak, kezednek köze lehetne.

De lehet, hogy mégis ott vagyok,
tévedésekbe pólyált sebesült, ki nem
halt meg Tobruknál szegény, kit egy
szerelmes ápolónő megölel, megöl,
és utána feltámaszt mindannyiszor.

Sok hiba keresett magának egy
szerzőt és két szereplőt, egymáshoz
kötözte őket, ne tudjanak moccanni se.

A szenvedély szappanbuboréka
marja a szemünk. Tisztán látni többé
már nem adatik meg. A csomagot
letettem abban a szobában, ahol
soha nem jártam, te látod, hogy
ott van, és inkább kerülgeted,
de nem fogod felbontani soha.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-08 16:17:25
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-08 16:17:25