Konkolyok-dala


Csak forgolódunk
magunkkal összetorlódunk
szirmaink mögé bújva
vakon rezzenetlenül
búzatengeren ringó
konkolykalózok
míg lehengerel a vihar
s hulláma elül
hogy ne vegyetek észre
-szárnyaszegettek vagyunk-
s ha mindenki repül,
mi beülünk a készbe

Mit számít
hogy mások jajongva
sírva hullnak el.
maradunk helyünkön
hallgatunk dadogva
mi az elvetéltek
páncélt eresztett
vastag szárral
míg fog köt talpon tart
gyökér-mételyünk
kik nem látunk napot
csak átszűrt falatok
íze jut el a szánkig
-henyélünk köztetek-
úgy hajtunk fejet
a bugris szél előtt
hogy higgye is azt
mintha vihar volna...
s kinevetjük a termő
örök életerőt

Az elvetett magot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-19 10:30:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-19 11:07:48