évgyűrűkkel mintázom az időt
egy már kérgét magáról ledobó
vihar tépte öreg fát rajzolok
magamra a kiszáradó folyó
repedezett partján állva s várva
azt a villámcsapást mi eléget
és még egyszer talán hasznára
válok ennek a hideg világnak
humuszként szóródok szét
fölöttem színes virágok nyílnak
