leltár
a párás ablakhoz préseled homlokod
a teavíz elforrt almáink ráncosak
a homályos idő rekedt nyarakba vész
arcodat tegnap óta ismeretlen hordja
szótagolva olvaslak
eldobott csikkeken taposnak
és rázzák az utcát a szélbe nőtt fák
hajadba fésülve ujjaim nyoma
szeretnék beleférni az életedbe
de az indulási oldalon magam vagyok
megtanulok hát múlt időben élni
kiretusállak zugaimból
mérgezett lélegzetvételedet hallgatom
rátenyereltél az álmaimra
haldoklunk mint a törött nyakú üveg
térfigyelő rendszered lebuktatja
a zárjegy nélküli álmokat
és lassan elfogy körülöttünk a csönd
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Műhely, 2010
Kötetben: Anyagfáradtság (Budapest, 2010)
Kiadó: Hungarovox
Feltöltés ideje: 2011-10-09 15:19:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-09 15:19:02
