Pár töredékperc ennui
törten szét figyelmetlenül
csöndben önmagába
süllyedés ahol csak
a nagy űr honol most és
tétován szótlan
papírlapok
mély hallgatása
a lélek mélye belül
zavart tébláb míg
eget veri az éhe
míg arról fogalma nincs
hogy mire meg
miképp érhető az el
bár tele van róva jelekkel
de igen keszekuszán
értelmezhetetlenül
átírva és át újra széles
radírozott sávok pókhálós
és légypettyes sarkosított
ráncok totális leblokk
tehetetlen feszültség ha
a felettes én figyelme ellazul
nem tud nincs ereje épp
látszatcélt programot jelölni
s elereszti a gyeplőt támad
a baudelaire-i ennui a spleen
a lét fáradalma kínja
a felszín mögötti űrrel a
lekopó foltokban hámozott
festék alatti vigyor
izoláltan roppan össze percre
órákra s másra semmire nincs kedve
csak mozdulatlanul nézni maga elé
feszülten mint számszeríjon
a főlcsigázott húr
bár se híre se hamva vesszőnek...
a kéz önmagát tördeli
arra a napra neki már annyi
S lehet kinek egy egész élet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-29 17:58:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-29 17:58:26
