Fámhoz
A többi már a tárgy, ami a fából itt maradt;
Elszáradó gally, ág, ahogy szokott – szép csöndesen.
Hány telet kibírt s kiáltott új tavaszt virággal,
És nyárvégekre himbált súllyal száz gyümölcsöket;
Meg télre, ködből jég fojtotta, s tetejibe hó –
Mégis állt, idő fölébe hajló kis szigetje,
Magunkat tőle mértük, és felé, hogy merre is;
Aztán kezemben: fejsze-fűrész-olló, kesztyűsen,
Titkát tovább a fám már tűznek adja – égbe tart.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-14 23:20:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-14 23:20:46
