Vetítés
Az utolsó kocka is felszaladt,
a vetítőgép még búg,
a fénycsíkban nyüzsögnek a porszemek.
Végigsimítom holnapi özvegyem.
Vér alvad a filmen,
a vásznon fénylő üresség.
Holnap már csak
falra vetített kézjel leszek.
Ő még mindig itt fog ülni
az égett porszagban.
Fekete ujjaim belemártom a hajába.
Nem leszek több, mint
falak közé zárt töprengés.
Fémházba rekedt foton.
Meghátrál előlem az ősz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-16 21:31:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-16 21:31:49
