Tépelődő csendben

Csitt,
hallgasd a csendet.
Most bontja ricsajok hálóját
s reccsenti ágait a fáknak
megbújva zümmögőn,
mint aki bűntelen vihart kiált.

Hallgatsz,
már nem kérded tőle,
mondd, mikor indulsz s merre.
Magadba fojtod
mindazt, ami fáj.
Könnyek morzsolják
a szerelmet,
mely a tiéd és az övé.
Mégis te fizetsz érte.

Kilincsen hagyott
kéz-meleg
simogatna még
tépelődő csendben,
ha utána mennél.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-18 15:47:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-19 10:51:10