Átalakulás

Igazi fékezhetetlen vadsággal kezdődik.
Mint szűk mederbe terelt, tajtékzó folyó.
Mint karámba üldözött szilaj, vad ló.
Amikor már nem a csupasz földön jársz.
És tiszta szemmel csak elvétve látsz.
Homályos képekben tünedezik előtted
az élet, mint érzelmes, fortyogó dagály.
Olyankor csak néhány gondolat hideg,
a többi izzik, mint a frissen facsart láva.
Lázban vacog, didereg minden ideg.
Az egyetlen nyugtató zümmögést zúgva,
dübörögve követeli kába röptű lelked.
És ha már megpihen szívedben a vágy,
és nem zakatol alattad a kusza ágy,
megnyugszol békésen, mint szerelmes,
akit már nem tör le az égető magány.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-31 12:20:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-31 12:20:26