a Terasz ősszel

szemközt egy ismerős sétál
kalapot emel a kirakatnak
amelyben én meg a terasz tükröződünk

nekem nincs kalapom
emlékeim vannak
de le kell másznom a kútba
szűk henger az élet
alján felejtéskavicsok
s ha jól összerázom őket
emlékezem

kaleidoszkóp
mindig másképpen
ugyanaz

(szívemben törött gerincű
búgócsigák
tenyeremben elkopott
kifutópályák melyekből
hamis jóslatok születnek)

föltekerik a ponyvákat
így látszik
amint a naptár rácsai
a lemaradt fecskéket
foglyul ejtik

mert
mindegy a hónap neve
a név-nélküli tenger is
elér a horizontig

felhők kovászát dagasztja a szél

(valahol leszedik a ruhákat
s a madarakká változott csipeszek
elrepülnek egy asszony mosolyába
messze)

esik
morsecseppek
S.O.S

süllyed a nyár

s mint el nem küldött
szerelmes leveleket
hártyás szárnyait
kitinje alá hajtogatja
egy elkésett bogár






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-24 17:15:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 17:15:53