többször
többször
szerettem volna elmondani neked,
de nem volt rá szavam,
olyan buta voltam;
csak kerülgettelek,
mintha akarnék tőled valamit,
pedig adni akartam akkor már,
hisz oly sokat kaptam,
nem is értékeltem addig,
'csak úgy jár nekem '– gondoltam,
de azért jólesett, hagytam,
hadd örülj örömet okozni nekem,
bár olykor nem is hiányzott,
de elfogadtam, mert tőled volt,
most már egészen másként lesz, ígérem,
de úgy, hogy te ne is tudd,
amit ma megtudtam rólad,
és amiért én már nem beszélhetek veled,
ahogy eddig,
mintha minden ezután már utolsó volna,
mert rájöttem: halandó vagy
és lesz még 'sohatöbbed'.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-29 23:51:03
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-29 23:51:03
