az állomás messze van
ilyenkor amúgy sem járnak már
azok a piszkos vonatok
a lecsatolt vagonok szótlanok
rostokolnak a láthatatlan fedezékében
bizony a köd ide is elér
de te semmit ne csinálj
csak ülj csak lélegezz
az összes mozdulat
a függönyben ragad
beszivárog a réseken a sötét
még egy utolsó exponált pillanat
