Vermeer-kórtan
Delft egén vattacukorfelhők
alattuk éles lencse a tó
kékbe mártott lent és fent
betört tükör a tekintet
minden magányos
akár az árnyék
csónakon érkezik a csend
tetők vöröse túlérik a Napon
nem szél inkább szellő kap
a vízfelszín alá
tornyok fúródnak
a gyenge horizontba
a téglák mind
a helyükön vannak
itt Isten exponált
hártyavékony pillanat
minden olyan botrányosan hiteles
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-18 16:49:27
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-18 16:49:27
