Szeptember

Szeptember

A madár szárnyát,
a sugár árnyékot tereget,
az ág mintha költözni készülne
kérges tollát vedli,
fejemre és talpam  alá
nyári tűzön érlelt levélhálót vet,
én mosolyommal,
mint egy kisgyerek,
dacolva a verésre,
mindenkit szembeköpök,
akit lehet,
fialt kölykeimet,
akik szeretnek,
karjaim hálójából kilökök,
én is halásznak készülök,
az arcok pocsolyáinak medréből
kimerni az embernyi örömöt,
minden könny sóját kioldva
arcodra gyűlni,
mint a ráköpködött vigyor,
meglesem ki vagy,
s hogy ne lássa más sírásomat,
elhúzott függönyöm mögött,-
míg a színházi bábutömeg
jelre tapsol, s integet,
egyszemélyes szereposztásban
játszom a tömeget,-
míg pórázon tart az öröm,
nyirkos bőröm fekete fészkéből
röpülni készülök,
fehér ágyba fekszem,
megtalálni magam és tégedet,
ha felébredek,-
álmaim verejtékének szúró fényét,
levetett pizsamám izzadtságát,
lemosni magamról.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.