Születésnapjára

Kegyes sorsot ígért magának,
csillárt és perzsaszőnyeget.
Szeretkezést, hetente hármat:
ha már az Istent nem lehet.
Nincsen neki fia, se lánya,
gubbaszt harminckét évesen.
Kisvárosi szobák magánya
gyötri, s a kompakt értelem.

Iskoláit mind végig járta,
a jártnál jobbat nem tudott.
Apja sosem volt, szájba vágta,
aki zsebpénzt csak úgy adott.
Elvett egy lányt, kinek a melle
alma. Gondolj bele: hogy rák
eszi. Nem cserélné egészségesebbre,
aki szeret, veszít úgyis.

Hát vesztét érzi, kóros árva,
csak lépést tud, ha, váltani.
Agya üres, szíve kitárva,
nem képes mással ártani.
Józanul még kísértik néha
régvolt imák, ígéretek.
Ölni, bár volna indítéka;
de már egy Istent sem lehet..







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -