majd szólj
majd szólj
ha a lombok
megunják a vándorlást
felejteni kezdik
a beléjük akadó szél
miként lesz hiány
a levélközökben
testközökben
ha egy elfáradt mozdulat
kérgesül körül-
rajzolom az évgyűrűk
vonalán a párhuzamos
sosem-találkozást
ahogy minden ív
épp csak tudja egymást
követi ha érett csöndbe
fut hozzám ha érsz
visszalélegzem beléd
az ég-darabokat eloldom
méter-mélyről ha kell
gyökerét a maradásnak
ha egy felhő lombot indít
benned újra és ismét és mindig
hangtalan tudom a tájat
felfestem rád újra és ismét
a szél nevét sose felejtsd
ha indulsz érkezel
egy fa ha elpihen
majd szólj
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
