Pincében volt az ágyunk
Hozzám akartál érni ma éjszaka.
Többen sétáltunk hazafelé, és te
nem álltál szóba velem. Zene
nem hallgat zenét, mint ahogy a
körte sem harap körtébe, ilyesmit
gondolhattál. Esett a hó, köszöntőt
mondtak a fák, a kapu alatt megmutattad,
hogy a névtelen csöngő a tiéd.
Olyan voltál, mint egy kisgyerek,
rémülten tűrted a csókom.
Olyan voltál, mint egy kiskutya,
nem haraptál. A vágy pórázán rángat
minket a hajnal, az utca felőli ablak
sietve beengedi a fényt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
