Semele

Legyen hibás a vers. Tegyen be kéjbe, jégmadár,
csak föl, annáleszekbe, pornográf egekbe át,
a megismerhetetlenségig és tovább. Narancs,
cikkekre bomlok fel, duzzadnak az erek s az arc.
Pigmentet álmodok. Csak testet, összetörhetőt,
legyen hibás, csak eltörült határ, csak ritka nő,
egy végpontján a szem s a haj, a kéz hogy merre visz,
egy másikon görcsös lábujjak és a klitorisz...
csak falloszok, csak könnyeid, csak néha alszom el,
nem érdekel Minerva, macska, bosszú, sőt, emel.
Mindennapulj belém. Viselj. Esendő korridor,
hüvely, lépkedj kedvedre rajta, nyitva bármikor.
Langy dombormű vagyok, hús-vér, te koncleső kutyám.
(Ősz van. Halálra dugtak. Jég és bőr. Végállomás.)
A gyermek, ajkak, maszk, harisnya, festő és a nyál,
pigmentre fény, holt pelikán avarba, visszajár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.