Az akasztott
rézérmék egymásra rakottan
ötven darab egy oszlop
három kiló pénz
egy-és kétforintosok
hamarosan bevonják mind
többet ér bennük a fém
mint a rájuk vert számjegy
beviszem majd a bankba
egy hétig lesz még mit ennünk
bár talán az érmékből
emlékül meghagyok kettőt
*
függök néma kétségbeesésben
tetteim és szavaim egymásra rakódnak
mint korok rétegei a földkéregben
ötven nap ötven év vagy ezerannyi
kővé vált írás lapjai
egyedüllétek együtt vagy egyedül
forgalmi értékük lassan mint a por
névértéknél több volt bennem is
s ha el nem kallódik végleg
az érme a meghagyott kettő
jó lesz majd szememre
bár átkelni nincs is hova
Léthe s partján révész meg túloldal
éppúgy képzet mint a pénz
nem is volt soha
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
