Lilith árnyéka rajta

te magad vagy
aki minden éjen
saját poklodba szállsz
s éjeidből napra térve
magaddal hozod
pikkelyes bőrödön
a szuttyós förtelmet
mi húsoddal elegy
hájad rothasztja el

te darabokba vagdosott
önrothadás
te rák maga
méhed és melled
majd a másik emlőd
júdásezüstökért jár cserébe
te sötét anyag
alvilág sejtsara
te bűzhedett mocsok

amerre megjelensz
pusztulás és jajszó
kísér mindenütt
maszkos striga
nyákcsusszanó
hörgeteg banya
méhlepényevő
szurokhányó
nőstényszörnyeteg
mindent semmítőn
magadba szopsz

lassan rothadsz el
te förtelem maga
lassan mint sav marja
szét a rozsdát
te kreatúrák alja
méhetlen meddő
tejetlen szikkadás
sátán szukája
inkubust ellő
metánbűzű
mocsári szenny

te maternek gondolod
szépítő tükrödben önmagad
te ocsmány fogatlan
hígkékszemű rezgő
s poshadott kocsonya
te gerinctelen
és dögletes
temetetlen halálmaga
söpretlen s öletlen
matéria






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.