Csillagok

A holdas est ősz-lábakkal sétál,
izzadt öklömön neonfény lapoz,
a fák között fehér talpú szél jár,
s gyanakvón minden árnyék megmotoz.

Kökénylik arcodon egy könnycsepp,
levelek hullnak, koldulnak némán,
térdén az est megtöri könnyed,
szőke hajad ráncaimon sétál.

Porcelán gallyat ropogtat talpam,
kicsi öklöd  még mellemen dobog,
fűzzük át az est tűjén a hajnalt,
mi szép emberszababású csillagok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Lelet (Százhalombatta, 2002)
Kiadó: Százhalom Kiadó