NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2025-11-15 00:12 Összes olvasás: 54294| 348. | [tulajdonos]: próza | 2020-09-23 20:40 | Kreatív írást tanulok
2. Lecke- Egykori szerelem
Hát szia! Annyira örülök, hogy végre felhívtál. Azt mondod, hogy majdnem elkeverted a telefonszámomat ismét. Pedig vigyázni akartál rá, csak mikor az egyik zsebedből a másikba tetted, mert allergiás vagy még mindig és nem akartad, hogy a használt zsebkendőd mellett legyen a papírcetli, amin a számom volt, ami tulajdonképpen én vagyok, akkor a szél majdnem kitépte a kezedből, de szerencsére mégsem így történt.
Azt mondod, jó nevettél rajta, mert az azt bizonyítja, hogy még mindig olyan bonyolult vagyok mint, mikor is, jó hagyjuk, a matekot sem értettem soha, mert hiányoznak az alapok és ezt te is tudod. Jól esik hogy előtted van az akkori arcom, hajam színe ősszel, az olyan mondod, mint érett gesztenyék ahogy kibújnak tüskés burkaikból és koppanva továbbgurulnak a macskaköveken. Még mindig abban az utcában szoktál parkolni, ahol abban a kedves cukrászdában majszoltuk a francia krémest. Nem hiszem el, hogy vigyáznod kell a vonalaidra, mindig is annyit ehettél, amennyi beléd fért. Igen, persze egyszer mégis rosszul lettél. Nem szívesen gondolsz rá, mikor tartottam a fejed és törölgettem a homlokodat, mégis az idő megszépíti azt a csúfos esetet is. Visszagondolva rá, még az anyád sem tartotta úgy a fejedet, mikor elrontottad a gyomrodat és öklendezve vezetted a porcslánbuszt. Nem is hánytál azóta senki előtt. Azt mondod, hogy ha akkor az anyád beszólása miatt, amire már nem emlékszel, mennyire volt durva, nem sértődtem volna meg halálosan, akkor lehet a végtelen házasság útvesztőjében bolyonganánk elkeseredetten vagy szikrázó vágyakkal, szerencsés esetben egymás iránt. Ezt nem tudod meg soha és ez kicsit bánt, annyira, hogy megkísértenéd a múltat. Szívesen sétálnál velem, vagy beülnénk egy moziba, igaz ez nem olyan lenne, mint szerelmünk hajnalán, ami után rögtön a napnyugta érkezett , de miért ne lehetne csapni egy nem is görbe, de egy köríves, vagy sugaras délutánt. Felidézni a sok vicces eseményt.
Igen, megértem, hogy ez csak kósza felvetés részedről. Sikeres professzor lett belőled, rengetegen ismernek, nem ülhetsz be semmilyen filmszínházba, meg vacsorázgatni egy ilyen csinos nővel mint én vagyok, ha csúnya lennék, mondod nevetve, akkor nem lenne feltűnő, de így meg is hurcolnának érte a rosszindulatú pletykák. Esetleg mondod, vannak nyílt napok az egyetemen, akkor bemehetnék legálisan, de ha zavar a többi ember, akik mind rád várnak, akkor majd csak messziről néznénk egymást. Az is remek szórakozás lenne. Ha ez nem jó nekem, akkor majd néha azért felhívsz mondjuk negyedévenként vagy ahogy eszedbe jutok. Most elbúcsúzol, mert vár a feleséged, végzett a fodrásznál..
Hát szia!
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 23.
Véssey Miklóstól kaptam rá értékelést. Azt hiszem az alább leírtak jó jegynek számítanak, aminek nagyon örülök.
Nagyon jó lett! A fanyar irónia élteti a szöveget, a gesztenyés hasonlatnál bravúrosan kikerülted a (kicsi gesztenye barna a szeme) közhelyt azzal, hogy behoztad a burkából kibomló termést, ez egészen lírai szépségű.
Tud magán röhögni a narrátor és valószínűleg a prof is, nagyon jó ízt ad ez az egésznek, hogy nincs véresen komolyan véve. Életszerűek, eredetiek ezek is:
"meg vacsorázgatni egy ilyen csinos nővel mint én vagyok, ha csúnya lennék, mondod nevetve, akkor nem lenne feltűnő, de így meg is hurcolnának érte a rosszindulatú pletykák. ", milyen precíz bók, és még találkozni sem kell!
"edig vigyázni akartál rá, csak mikor az egyik zsebedből a másikba tetted, mert allergiás vagy még mindig és nem akartad, hogy a használt zsebkendőd mellett legyen a papírcetli, amin a számom volt, ami tulajdonképpen én vagyok", és még dorolhatnám.
Gratula!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
