NAPLÓK: Éhes világ. Éhes faTima Legutóbbi olvasó: 2025-10-25 09:53 Összes olvasás: 22107| 14. | [tulajdonos]: adg | 2007-06-06 13:01 | | Felmerül a kérdés, hogy vajon mit keres a naplóm a friss naplók között? Valószínűleg sosem kapok választ... | |
| 13. | [tulajdonos]: újra | 2007-04-24 13:51 | Új erővel, új perspektívával ismét rávettem magam, hogy írjak. Itt. Bár az utóbbi időben taszított a bölcsesség, amit a világban láttam, és az, ahogyan hatással volt az emberekre, akik azt ontották magukból. Úgy tekintem, hogy a világi ember mint az univerzum középpontjaként létezik. ( Tudtad, hogy az ember testének 90%-a vákum?- most nincs kedvem megnézni, hogyan írják a szót.)
Szóval a lényeg az, hogy az aisztotelészi ember leginkább csak ül, és gondolkodik, ami szép dolog, mert manapság kevesen képesek erre. De akik képesek, azok miért arra törekszenek, hogy mindenkinél érdekesebb és helytállóbb eszmefuttatást konstruáljanak. És egyáltalán mi értelme van?
Ha az ember magáévá tesz egy gyönyörű és szép eszmét, akkor annak fuccs. Mert az ember igenis bűnös és tökéletlen, és ez a tökéletlenség igenis az önimádat és egocentrizmus sötét függönye mögött látszik meg. VIlágítsd meg magad egy reflektorral! Kisül a szemed is!!!
Mégis annyira szépek vagyunk. Mert akit az Úr a képmására teremtett. Igen. Hogy uralkodjunk a Földön. De nem azért, hogy egymáson. A politika értelmetlen.
Ez persze elhamarkodott és igaztalan kijelentés, de legalább ezt nem a természetfelettivel magyarázom. ( bár ha jobban megnézzük a JElenések könyvét)
Se eleje nincs annak amit írtam, se vége. De mégis van vége. Most mert le fogom késni a vonatomat. | |
| 12. | [tulajdonos]: asdg | 2007-03-30 16:14 | | 17:D MIkor,hol? :D | |
| 11. | [tulajdonos]: sfg | 2007-03-29 14:54 | | Nem értem mi történik velem!! Az imént töröltem magam mind az iwiw rendszeréből, mind a myvipről.!! A következő mi lesz? Az msnt is megszüntetem, és postafiókom sem lesz????? Nem baj, marad a weboldalam, meg ez a napló, ahol nem kell félnem, hogy mbárki is elolvassa a dolgaimat. Mondjuk azt, hogy Vvasárnap jöttem rá, hgoy már nem szeretem a Danit, és sokadszorra, azaz nem biztos, hogy igaz... Viszont arra is rájöttem, hogy az, ha nem gondolok rá, és alig jut eszembe, és már ,,nem reszketek tekintetétől", akkor talán csak nyomot hagyott, de ez már nem szerelem. HOgy is lehetne az? Hiszen nem élő!!! | |
| 10. | [tulajdonos]: halott vagyok | 2007-03-28 09:29 | Üdvözlet mindenkinek, aki esetleg betéved ide!
Most, itt ülve a széken, a számtechteremben, - megjegyzem, most nem itt van órám- meghaltam. Vagyis egy részem. Azt hiszem, ez életem második legrosszabb napja. Az első az volt, amikor a nagy nagy szerelmem koncertjére hivatalosan, nyugodt szívvel és örvendezve mentem el, erre valami hülye sting hülye evri bref yú tékjét küldte valami hülye lucának. ( na jó, nem bántom Stinget, meg Lucát sem) Csak a pali volt egy seggfej. Esős idő volt. Ja és lassan egy éve:) A statisztika szerint úgy látom évente van életem legrosszabb napja.
Most pedig a napom, a havi vérzéseim, és a napi gyomoridegem legelején itt ülök, és azon csodálkozom, hogy vannak gondolatok a fejemben. Mert a legtöbbet már leírtam annakk a barátomnak, aki az imént, egy weboldalon vetett véget a barátságunknak. www.viragarisztokrata.gportal.hu Igen. Isten megmondta, hogy üldözni fogják az ő híveit. Na jó. Leírtam amit gondolok. De most hogy a francba menjek be a terembe, és üljek le mellé?????
Ezen rágódom. Meg egy rágón, aminek talán valaha volt íze. A halott barátságunkra is így tekintek. Férgek...
És mivel ez most véget ért, de tényleg véget, ezért azt hiszem, hogy egyrészt egy jó nagy teher szakadt le a szívemről, másrészt viszont magával tépett egy darabot. És nem tudom, hogy mikor áll majd el a vérzés.... ( most nem a havira gondoltam)
Hát ez van. A haditerv a következő: megvárom, míg csengetnek, ilyenkor úgyis kimeg cigizni.. kiveszem a táskám, elmegyek Erzsébetre, reggelizek, hazamegyek. Meglátogatom a dokit és kérem egy igazolást. Bassza meg!!! Nem lehet, mert ma van a főpróba a színdarabra. És én vagyok Cukra, és Cukra nem hiányozhat!!! MIért vagyok én ekkora szemét, önző, felfuvalkodott, beképzelt, (ráadásul ok nélkül) egoista, ..... +végtelen seggfej?? MIért kell, hog mindenkivel megutáltassam magam??? Köszönöm, Kyo, köszönöm... igazán sokat kell tűrnöd mellettem . Ígérem, megváltozom! Könnyes szememmel ütöm az ajtót, mint egy szobafogságra ítélt gyerek..... ez egy ilyen hónap volt. Most jó nagyot kell nyelnem és elhúznom innen valahova..... Ha valaki ezt végigolvasta, annak fizetek egy kávét...
| |
| 9. | [tulajdonos]: sag | 2007-03-25 12:20 | | Hű. Isten!!!! Ez annyira jó. Pozitív. Eddig egy bizonyos személy legapróbb életjelére gyomorideges lettem. Ma a templomban történt egy végzetes találkozás. Csak messziről pillantottam rá, és csak 1X:) Aztána barátnőm közölte, hogy... na mindegy. Lényegtelen, a lényeg az,h ogy KIGYÓGYULTAM: wruháháháhá. Most jöhetnek az ifjú fiúk. | |
| 8. | [tulajdonos]: MA | 2007-03-22 15:27 | Semmi sem új már, minden a régi.
Régi a stílus és régi a kégli.
Roskad az ágy, már nincs kedve élni,
Szürke az élet, a régi, a régi.
Fáradtan néz rám a rég-poros ablak,
A fényt homállyá szűri a régi szobának.
Az ódon komód már nem bírja súlyom,
Recseg, és ropog, mert régi, mert ódon.
A felkelő nap úntan integet nékem,
Felöltöm örökölt használt-ingem.
Indulok az ősök régi útján,
A poros és üres költészet-utcán.
Új az idő de a munka a régi,
Hol van a nyelv? ami új, ami égi,
Hol van az új fény? az elemlámpa?
Téma az van, de a csomag megjárja....
| |
| 7. | [tulajdonos]: jsldkhg | 2007-03-22 15:13 | Miért olyan nehéz az emberekkel? Kérem, valaki mondja meg, hogy ez a furcsa lény, amit Isten ide teremtett???? És amit Freud oly frappánsat kielemzett? Mi a titkunk? mIért nem lehet velünk bírni? Miért bántjuk meg egymást? MIért nincs Kedvünk egymáshoz???
Freud okos volt, csak csenevész, és beképzelt. A titkunk az, hogy mindenki különböző, ugyanakkor a többiekről mindenki azt hiszi, hogy egyforma.
| |
| 6. | [tulajdonos]: hh | 2007-03-19 15:45 | | de tévedtem, vagy talán csak bíztattam magam. MÉg mindig a komposzt -mederben vergődöm, amit szerelemnek hívnak. Gyűlölöm ezt az érzést. | |
| 5. | [tulajdonos]: Radnóti gyökerek hatására | 2007-03-19 15:45 | | Én vagyok ő. Bár kissé változtam, sőt, talán többet is, mint valaha gondoltam volna, de a lelkem gyökere ugyanabban a fekete, sötét földbe kapaszkodott. Immár egy másik fa árnyékából figyelem magamat. Furcsa, valami varázslatos, misztikus rejtély övezi az egészet, és nem értem, csak érzem. Mint valami mélyreható, álom-zabolázó bűnboszorkány kacaj, úgy hasít fejembe a gondolat: ez is lehettem volna. De mi végre? És idővel ugyanott lennék, ahol most vagyok. Ahol ő, azaz Én, csak ő, azaz Én még nincs túl a szenvedésen, én magam pedig kiittam a kehely utolsó cseppjét is. A különbség Én és köztem az, hogy Én maradt a régi, avas földnél, amely korántsem volt tápláló, én magam pedig már rég odébbálltam, és kerestem egy másik, új reményekkel kecsegtető, szerelem-illatú talajt, hogy ott megbújjak, és megmeneküljek a kárhozattól. És kezdetben ez a talaj is hasonlatos volt az előzőhöz, leginkább abban, hogy oly kívánatosnak éreztem, sőt, jobbnak találtam az előzőnél, de bebizonyosodott, hogy nem pusztán rosszabb, de halott is. Egy küzdés volt az egész, szűk látókörömből kifelé, az Úr alkotta hatalmas világ felé. Persze akkor ezt még nem tudtam, ahogy azt sem, hogy az én osztályrészem mindenképpen a Charybdis uralta háborgó tenger lenne, akárhová bújnék, akármilyen talajba kapaszkodnék, elborítana. Pár évszázada, kicsiny, sebzett gyökérként még azt hittem, hogy én csináltam rosszul. Türelmetlen voltam, és ijedt. Nem volt maradásom egy olyan képzelt talajban, amelyért ráadásul gyökérkócok küzdöttek, s lassan rájöttem, hogy nem is olyan dolog vonzza őket, ami engem. S ez kizáró ok volt, mert ha létezett e tény, akkor az én talaj-képem nem fellet meg a valóságnak. Ezek után nem küzdöttem ,,elsőként érkezett” jogomért. Helyette átmenekültem az ébredés elől egy hasonlóan zsúfolt földbe, ahol ugyanúgy vívódtam, talán még jobban, mintha maradtam volna. Eközben láttam Ént, aki ottmaradt és mégis boldog volt, míg magam bűnbánó keservvel sírtam az égre tekintve. Azt hittem, ez újabb bűn a büntetésem. Mára megerősödtem. Az évszázadok leperegtek, az érzelmek elsimultak, a gondolatok elrendeződtek fejemben. És ahogy Énre tekintek, látom, ahogyan küszködve próbál élni a Nap égető tüzében. Elérte, de az útnak vége, és most, valamivel később bár, és több harc, mint kín árán ugyanabban a komposzt-mederben fekszik, ahonnan engem egy kéz néhány emberöltővel ezelőtt kiemelt. Mert még talált bennem élnivalót, új hatásomért küzdött, és újra élek. Ami történt, minden gondolatom, minden növény-érzetem felemésztette. Öltem magam. SZÁZSZOR IS megöltem, s nem akartam látni a fényt, ő mégis megmutatta magát. Mindenképpen meg kellett látnom. Én is meg fogja látni. És most értem is, nem csak érzem. Köszönöm. Suku | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
